Egy vámpír szív dobbanása-3.fejezet

(Liz szemszöge)
Mikor haza értünk Demetri vel hulla fáradt voltam.Leültem a kanapéra és elfeküdtem rajta.
-És most?-nézett rám Dem a kanapé végéből.
-Menjünk fel a szobámba-ültem fel a kanapén és finoman megcsókoltam.Ekkor az én drága húgom jött le a lépcsőn.
-Bocs,hogy zavarok de ha gondoljátok akkor használhatnátok egy szobát.-fecsegte nekünk.Nem is olyan rossz ötlet.
-Felőlem.-mondta Dem és azzal a húgom el is tűnt.Felpattantam a kanapéról és elkezdtem sétálni fel a lépcsőn.Mikor beértünk a szobámba Demetri bezárta az ajtót.

(Demetri szemszöge)
Bezártam az ajtót,hogy senki se zavarjon minket.Átkaroltam szerelmem derekát és belecsókoltam a nyakába.Megfordult és lágyan elkezdett csókolni.Felkaptam az ölembe és oda vittem az ágyra de a csókunk még mindig nem szakadt meg.Ledobtam az ágyra és finoman rámásztam,hogy nehogy ránehezedjen a súlyom nehogy kilapuljon szegény.

***

Liz a karomban aludt el.Olyan gyönyörű volt amikor aludt.Szorosan hozzám bújt.Így aludt és reggelig meg sem mozdult.

***

Elizabeth elkezdet mocorogni a karomban.Finoman átölelt majd megszorított.Egy apró puszit nyomtam a homlokára.
-Jó reggelt-ásította.
-Neked is-válaszoltam neki majd még szorosabban hozzám bújt.-Nem vagy éhes?
-Nem.Te?Oké ez hülye kérdés volt.Nézd el nekem reggel van.-olyan édes volt mikor zavarba jött.Lehajoltam hozzá és finoman megcsókoltam.

(Elizabeth szemszöge)
Finom csókot lehelt ajkaimra.
-Mi a mai program?-nézett le rám.
-Vásárlás!-mondtam neki.Olyan régen mentem már vásárolni.Gyorsan felpattantam az ágyból és felöltöztem.Dem is felöltözött és lementünk a nappaliba.Ann már ott várt minket aggódó arccal.Még le sem értünk a lépcsőn és már is elém lépett.
-Liz valamit láttam.-mondta még mindig azzal az ijedt arccal.
-Na mi van mond már!Ann kérlek!-kérleltem a húgomat.Annyira csak nem lehet rossz.
-Terhes vagy-tévedtem.De hisz ez lehetetlen.Illetve nem az a tegnap este.Demetri-re néztem aki nem lélegzett és nem is mozdult.Csak állt egy helyben.
-És mit tudsz?-néztem Ann-re.
-Két lány.-Láttam,hogy Demetri elkezdett lélegezni.Ez jó jel.Ezt meg kell beszélnünk.
-Ann?Elvinnéd Felix-et valahova,hogy megtudjuk beszélni?-kérdezte Dem.Ann csak bólintott és felszaladt az emeletre.Felix-el az oldalán tért vissza és léptek ki az ajtón.Aggódó arccal néztem Dem-re.
-Őszintén-kezdtem bele-te szeretnéd őket?
-Én nem tudom.Mármint fogalmam sincs.Itt az a kérdés,hogy készen állsz-e az anyaságra?-erre a mondatra elkezdtek potyogni a könnyek a szememből.Demetri oda jött és szorosan megölelt.
-Demetri erre sosem leszek készen.
-Akarod őket?-csak bólintottam.
-Rendben.Hát akkor meg kéne kérdezni a húgodat,hogy mennyi idő a terhesség.-Ekkor Ann lépett be az ajtón.
-Liz el kell mondanom valamit.Én Felix-el elmegyek a Volturihoz.-mondta keserű arccal.
-Ann nem.Nem engedlek el.Jól megleszünk mi itt négyen.Illetve hatan.-Ann szorosan átölelt.-Lenne egy kérésem.
-Már láttam előre.Ma elkezdem berendezni a szobát mert egy hónap múlva jönnek.-ugrándozott a húgicám.Egy hónap rövid idő.
-Dem ugye a vásárlást nem hagyjuk ki?-néztem a szerelmemre.
-Hé ne menjetek vásárolni.Fölösleges.Holnap elkezd nőni a hasad.És akkor kár lesz.-ecsetelte a húgom.

***
(A történet onnan folytatódik,hogy Elizabeth megszült és minden rendben van.Ha lesz alkalmam akkor megírom azt az egy hónapot de még nem tudom,hogy mennyi időm lesz.Egyrészt majd a suli miatt is és egy családi gond miatt de ezt nem részletezem)

(Elizabeth szemszöge)
Mindkét csajszi egészséges lett és félvér.Illetve elég bonyorult ez.Van bennük vámpír,ember és ez ami én vagyok ez a különleges képességű.A neveket Demetrivel választottuk.Noelle és Kayla Wolf.Vagyis nem tudom lehet,hogy Volturi.Kaylanak gyönyörű szép vörös haja van mint az édesanyánknak volt és kék szeme.Noelle olyan mint én barna haja van és barna szeme.Mivel van bennük vámpír vér ezért gyorsabban fejlődnek.Eddig nem derült ki,hogy lenne valamilyen képességük de remélem lesz.Szerencsére a picik most alszanak bár nincs olyan késő még csak este nyolc óra van.
-Csak azt nem értem,hogy Kayla hogyan lett vörös hajú-gondolkozott el szerelmem.
-Szerintem a nagyiára ütött-néztem rá-kiköpött mása az anyánknak.Vörös haj,kék szem.
-Noelle pedig olyan mint te-válaszolta és egy csókot nyomott a homlokomra-Nem vagy álmos?
-Nem.Olyan gyorsan nőnek a lányok.Nem?
-Igen én is észre vettem de Aro szerint ez normális.Tudod sosem hittem,hogy apa leszek.
-Én sem gondoltam.A szokásos kilenc hónap helyett csak egy hónapom volt.
-Igen ez azért más volt.Sokkal.

***
(2 hónap múlva)
-Anya!Noelle elvette a macimat-ordította Kayla.Hangosan kifújtam a levegőt és felmentem az emeletre.
-Noelle ad vissza szépen a húgodnak a macit.-mondtam nekik.Kayla oda nyújtotta Noelle-nek a macit és oda hajolt hozzá és egy puszit nyomott az arcára.
-sajnálom,hogy elvettem-mondta.
-Megjöttünk!-hangzott lentről Felix és Demetri hangja egyszerre.
-Apa!-ordították a lányok egyszerre és elkezdtek lefele futni.
-Megállni!-szóltam nekik és megálltak-nem futunk a lépcsőn.-és elkezdtek lassan lesétálni.Mindkét lány Dem nyakába ugrott és két két puszit nyomtak az arcára.
-Engem nem is üdvözöltök?-kérdezte Felix.A lányok nagyon szerettek Felix-el játszani.Állandóan szegényt nyúzták.Kayla Felix hátára ugrott és megkapaszkodott a nyakában és elkezdte harapni a nyakát.Noelle nyugodtam volt ő megvárta amíg Felix felveszi őt.
-Hé lányok mi legyen a vacsora?-kérdeztem tőlük-Mi lenne ha étterembe mennénk?
-Jóó-ordították és abba hagyták Felix nyúzását.

Egy vámpír szív dobbanása...-2.fejezet

(Elizabeth szemszöge)

Kettesben maradtunk Demetri-vel.Én mázlista.Ez a pasas egy főnyeremény.
-Ha már így együtt élünk mostantól nem kéne egymást megismerni jobban?-nézett rám.
-Igazad van.De mielőtt egymásba merülünk éhes vagyok-elindultam a konyha felé.Kinyitottam egy szekrényt és megint köszönöm a húgicámnak a szekrényben volt kaja.Kivettem egy csomag kekszet és vissza sétáltam Demetrihez.Leültem mellé a kanapéra és folytattam az evést.
-Kedvenc szín?-nézett rám
-Kék,lila.
-Kedvenc kaja?
-Olasz.
-Mióta nem öregszel?
-1000 éve születtem meg majd 20 évesen megálltam amint látod.
-És a húgod?
-Ő 17 éves.
-Hogy állsz a pasikkal?
-Soha nem voltam még szerelmes.
-Ez komoly?
-Igen!És te voltál már?
-Nem még nem.Rossz tulajdonság?
-Sok van.De például szeretek puszikat osztogatni.Határok nélkül.De komolyan.A haverjaimmal is puszikkal köszöntem el meg stb.Nézd csak.-hajoltam oda hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
-Ilyenkor nem jössz zavarba?
-Nem.Kellene?
-Nem dehogy.
-Elnézést szeretnék kérni a viselkedésemért.Amikor megjöttünk.Sajnálom.
-Nincs semmi baj.-és megint oda hajoltam hozzá és egy újabb puszit nyomtam az arcára.Megfogta az arcomat és elkezdte simogatni.Egyre közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.Hosszan csókolóztunk fogtam magam és lovagló ülésben az ölébe ültem.Elkapott a vágy,hogy újra és újra megcsókoljam.

(Demetri szemszöge)
A nyelve vad táncot járt a számban de nem bántam.A kezemet végig simítottam a hátán végig a combján.Csak egy rövid nadrág volt rajta ami nem sokat takart és egy mélyen kivágott kék felső.Miután abba hagyta a csókolgatást mélyen a szemembe nézett.
-Nem megyünk fel a szobámba?-nézett rám.
-De persze-felkaptam az ölemből és felszaladtam vele a szobájába.Letettem az ágyra és mellé ültem.
-Voltál már nővel?-feküdt el az ágyon Liz.
-Lehet még emberként de nem emlékszem.De vámpírként biztos nem.Te?
-Amm nem.Ez volt az első csókom.
-Pedig elég jól csináltad.-Liz egy hatalmasat ásított.-Álmos vagy?
-Igen.Átöltözök és elteszem magam holnapra.-válaszolta és felkelt az ágyról.

***

Kijött a fürdőből és ledőlt mellém az ágyra.
-Nos akkor én megyek is- keltem fel az ágyról.Megfogta a karomat és vissza húzott az ágyra.
-Nem maradnál itt velem éjszakára?Ne gondolj semmi rosszra.
nézett rám kölyökkutya pofiva.
-Köszönöm.-majd vissza feküdtem mellé az ágyra.Nem telt bele 5 percbe már aludt.

***

Reggel 8 óra volt.Liz egy hatalmasat nyújtózott egyet és átölelt.
-Jó reggelt-mondtam neki és egy puszit nyomtam a homlokára.
-Mennyi az idő?-kérdezte miközben egy hatalmasat ásított.
-Hajnali 8 óra.
-Ahh megyek lezuhanyozni.-nagy nehezen felkelt az ágyról és bement a fürdőbe.Hallottam ahogy megnyitja a csapot és 5 perc múlva elzárja.Csurom vízessen egy szál törölközőben kisétált a gardróbhoz.Lehajolt a fiókhoz és éppen,hogy csak takarta a törülköző.Visszament a fürdőbe és ujjab 5 percet töltött el bent.Végre kijött a fürdőből.

(Liz szemszöge)
Kiléptem a fürdőből és a Demetri még mindig ott feküdt az ágyon.Végig nézett rajtam és megakadt a szeme a hasamon.Mikor lenéztem a hasamra láttam,hogy a toppom felcsúszott és éppenhogy kilátszott a köldök piercing-em de meglátta.Gyorsan lehúztam a felsőm.
-Köldök piercinge-d van?-nézett rám.
-Már régen csináltattam.-kezdtem el magyarázkodni.Olyan gyorsan mozgott,hogy nem is tudtam kapcsolni és már ott is termett előttem és felhúzta a pólómat.
-Nekem tetszik-mondta.
-Szerinted ha nekem nem tetszene megcsináltattam volna?-néztem rá hülyén mire ő elnevette magát.A vállára hajtottam a fejemet mire egy hatalmasat korgott a gyomrom.
-Gyere menjünk le kajálni.-fogta meg a derekamat.

***

Miután megkajáltunk leültünk a kanapéra.Egész reggel nem láttam a húgomat sem Felix-et.Ekkor az egyik említett mégpedig Felix lépett be az ajtón.
-Hát te meg hol voltál?-nézett Demetri Felixre.
-Aronál.-és azzal felsétált a szobájába.Nem hiszem el,hogy Ann még mindig alszik.
-Felmegyek megnézni Ann-t.-álltam fel a kanapéról.Felsétáltam az emeletre és bekopogtam a szobájába.Semmi válasz így hát benyitottam.Ann még nagyban aludt így hát nem is zavartam.Lementem vissza Demetri-hez aki még mindig a kanapén ült.
-Tudod mit?Menjünk el sétálni.-mondtam neki.
-És ha sütni fog a nap?-állt fel ő is a kanapéról.
-Dem ősz van!Nem hiszem legalább is kevés az esélye rá!-így hát be adta a derekát és elindultunk sétálni.
-Árulj el nekem valamit.Hogy lehet,hogy tudod irányítani a négy elemet?-nézett rám érdeklődő tekintettel.
-Nos tudod én csak a vizet tudom jól hajlítani csak azt tanultam meg.A többi nem megy valami jól.A vízhajlítók a holdból illetve a hold szellemtől nyerik az erejüket.Ha fent van a hold akkor erősebbek vagyunk.-mondtam neki majd tovább sétáltunk.

Egy vámpír szív dobbanása...-Első fejezet.

(Elizabeth szemszöge)

Én és a testvérem már 1000 éve élünk az élet kezd unalmas lenni.A testvérem és én különlegesek vagyunk.Én a négy elemet tudom uralni(tűz,víz,föld,levegő) és van egy pajzsom ami megvéd mint a fizikai és mind az elemi támadástól is.A húgom pedig látja a jövőt.Nem öregszünk,tudunk aludni és emberi kaját fogyasztunk.

***

Ismét egy nap amikor költözünk.Nem is tudom,hogy hányadik 1000 év alatt.
-Utálok költözködni.-nyafogtam Ann-nek a testvéremnek.
-Jajj Liz!Ígérem,hogy Olaszországban minden jobb lesz.-mondta miközben tovább csomagolta a cuccait.Olaszországot imádtam.Ott lakott a híres-neves Volturi a vámpírok királyi családja.
-És hova megyünk?-néztem a húgomra.
-Volterra.-Olaszországon belül pedig pontosan Volterrában.
-Mit tervezel?-néztem gyanakvóan Ann-re.
-Esküszöm,hogy semmit.-emelte fel a kezeit.Ann-nél sohasem lehetett tudni,hogy mit tervez.-Indulhatunk?
-Persze.-fogtam a csomagom és még egyszer utoljára megnéztem a hatalmas lakásunkat.

***

Leszállt a gép Firenzében.Izgultam.Egy nagyon rossz érzés fogott el.Elkezdtünk sétálni kifelé az autó kölcsönzőhöz.Mivel én voltam az idősebb ezért csak én vezethettem.Így hát kikölcsönöztem egy sárga porsche-t.Mikor éppen szálltunk volna be az autóba egy vámpírnő-t láttunk ahogy egy csoport turistát vezetett.Ő biztosan Heidi Volturi.gondoltam.

***

Mikor megérkeztünk Volterrába a rossz érzésem nem múlt.Leparkoltam a ház előtt mikor két fekete köpenyes alakot láttunk a ház előtt.Felvontam magam köré mind két pajzsomat a biztonság kedvéért kitoltam Ann-re is.Azonnal tudtam,hogy a Volturival van dolgunk.A két alak levette a csuklyákat és a vérvörös szem igazat adott nekem.
-A Volturitól jöttünk-mondta az egyik hatalmas vámpír.
-Magamtól nem jöttem volna rá-mondtam neki és keresztbe fontam a mellkasomon a karom.A másik köpenyes alak végig nézett rajtam és egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját.Én csak felhúztam a szemöldököm és ránéztem.
-Aro küldött,hogy csatlakozzatok a Volturihoz.-folytatta a nagydarab.
-Remélem nem haragszik meg ha elutasítjuk.-válaszoltam neki.
-Ebben az esetben a Mester arra kér minket,hogy figyeljünk rátok.Ha lehetne ezt ne itt beszéljük meg.Nem mehetnénk beljebb?-kérdezte a másik vámpír.Ann és én csak bólintottunk és besétáltunk az új lakásba.Ami szerencsére az én húgicámnak már be volt rendezve.Besétáltunk a nappaliba és leültünk a kanapára mind a négyen.
-Nos mivel ilyen különös képességeitek vannak ezért Aro arra kért minket ha nem akartok csatlakozni akkor itt kell maradnunk figyelni rátok.-folytatta a srác amit az előbb elkezdet.-Ne haragudjatok mi a nevetek?Mert úgy egyszerűbb lenne beszélgetni erről.
-Elizabeth Wolf és Ő itt a húgom Deborah Ann Wolf.Engem csak Liz-nek szólítsatok a húgomat pedig Ann-nek vagy Debi.-mondtam nekik valamivel kedvesebben mint az előbb.
-Demetri és Felix.-mutatkozott be a két Volturis.
-Nos amit az előbb mondtál Demetri a megfigyelés vagy mi az tényleg jól jönne.Nem egyszer rabolták el Liz-t.-árulkodott a húgom.
-Ez egy igen lenne?-nézett ránk Felix.Mi csak bólintottunk.
-Akkor megmutatom a szobátokat-kelt fel a kanapéról Ann.
-Én pedig behozom a csomagokat.-álltam és is fel.
-Várj segítek-szólt Demetri.
-Kösz-elindultunk a kocsihoz amiben a csomagjaink voltak.Még szerencse,hogy csak a ruhákat szokásunk hozni.Kinyitottam a csomagtartót.Én megfogtam az én bőröndjeimet Dem pedig a húgomét.Elindultunk be a házba.
-Ann melyik az én szobám?-ordítottam fel az emeletre.
-Az emeleten felmész a folyosón majd balra a második-jött a válasz.Demetri eközben letette a húgom cuccait.Felmentem a lépcsőn és arra mentem amerre a húgom mondta.Benyitottam az ajtón és egy gyönyörű szobával találtam szembe magam.A szoba közepé egy hatalmas két személyes ágy volt.A szoba a kedvenc színeimben pompázott kékben és lilában.Besétáltam a szoba közepére és letettem a cuccaimat.Kipakolni ráér később is.Lementem a lépcsőn a nappaliba és Demetri még mindig ott állt.
-Szóval ezentúl együtt fogunk lakni?-néztem rá.
-Ezek szerint-mosolyodott el.Olyan édes volt a mosolya.Éppen a húgom és Felix jöttek le a lépcsőn.
-Vissza kéne menni Aronak szólni-mondta Felix.
-Én nem megyek-mondtam nekik.
-Rendben én itt maradok-mondta Demetri és rám nézett.
-Én viszont mennék veled Felix-mondta Ann Felixnek.Mivel a húgom volt ismertem.Teljessen oda volt Felixért.Mire ezt elgondoltam eltűntek és ketten maradtam Demetri-vel...

Ell kell olvasnotok!

Nem én írtam egy barátnőm küldte de ha röhögni akarsz akkor érdemes elolvasni!

Rögtön a TV-hez futott és betette a lemezt a lejátszóba. Edward felkapta a távirányítót és bekapcsolta. A képernyő bekapcsolt majd hirtelen Demetri szobája villant be. Egy asztal állt a közepén, ami mögött két szék tátongott. A falon a következő felirattal: Tények! Tényleg? Hirtelen valami latin zene kapcsolódott be a képhez és két vörös ruhás táncosnő lépett be. Vagyis, hogy pontosabb legyek táncolt be. Egyik se bizonyult valami ügyesnek, mert inkább a diszkós kézmozdulatos csipőrángást mutatták be. És ugye a szőrös lábuk se épp valami vágygerjesztő. Aztán hirtelen megfordultak és megláttam az arcukat. A röhögés a teljes testem rázta. Alec és Dem táncolt magassarkuban, vörös miniruhában. A dal sodródott tovább és a tánc is folytatódott. Alec felugrott az asztalra és valami rúdtáncszerű vonaglást mutatott be. Demetri kecses csípőmozdulatokkal lépkedett a helyére. Aztán ahogy jött eltűnt a zene. A két fiú pedig egyszerre ugrott ugyanarra a székre.
-Húzz a fenébe Alec! -morogta Dem.
-Ez az én székem te majom!
-Kussoljatok már! -szólt közbe Félix aki gondolom a kamera mögött állt.
A két fiú gonoszul egymásra nézett majd elsötétült a kamera. Néhány másodpercre rá újra visszajött a kép. Most már Félix és Demetri ültek az asztalnál.
-Jó estét a kedves nézőknek. Ez a Tények! Tényleg? Én Demerina Volturina vagyok. -mosolygott Dem.
-Na nem ezt én nem csinálom! -kelt fel Félix.
Kisebb kuncogásokat hallottam oldalról, de egyszerűen rátapadtam a képernyőre.
-Kussolj Félix! -morogta Alec.
Újabb sötétség majd már Alec és Dem ült a képernyőn.
-Én pedig Alecienta Volturisa vagyok. Mai híreink csak most, csak önöknek, csak egyszer.
A kép hirtelen váltott és már Dem arca látszott közelebbről.
-Megtörént a csoda! Jane Volturi leborotválta a lábát. Ennek a videói bizonyítéka is van. Erre a nagy dologra, csak 2341 évet kellett várnunk. A következő videót csakis erős idegzetű vámpíroknak ajánljuk.
A kép most egy fürdőszobát vetített. A készítő az ajtóból vette fel amint Jane egy törölközővel maga köré csavarva egy borotvát húz végig a lábán. Majd egy kicsivel messzebb újra. A rózsaszín borotvát vízbe merte majd megint végighúzta. Egészen addig, amíg a kamera nem kezdett el sípolni mert lemerült az akku. Jane hirtelen felkapja a fejét és a kamerába pillant.
-Alec! Meghalsz! -rohan a kamera után.
Aztán újra Dem szobájába kalauzoltak minket.
-A kamerát kezelő urat súlyos sebesélülésekkel az országos korházba szállították. Reméljük túléli a sebesüléseket és sikerül kiműteni a seggébe szorult borotvát. -rázta a fejét Dem.
Most Alecre közelített a kamera, aki a papírjait rendezte majd felpillantott és vörös rúzsos ajkával egy csókot dobott.
-Hölgyeim és uraim! A következő képeken a palota hölgytagjait láthatják amint házisárkánnyá változnak. Ezek a hölgyek valamikor normális vámpírok voltak. De találkoztak Caiusdzillával és ez lett velük. Borzalmas.
A kamera most Heidi szobájába repült. Az ágyon három nő feküdt zöld pakolással az arcukon. Midig is furcsák voltak ilyennel az arcukon. Hirtelen Félix óriási mosolya csúszott a kamera képébe. Egy botot fogott amivel a lányok talpához közeledett. Egyre közelebb ért és hirtelen rácsapott mindegyikre. A három lány egyszerre ugrott fel. Óriási röhögés áradat pusztított a Cullen házban. A látvány magáért beszélt. Aro, Marcus és Caius ült az ágyon vörös szemekkel és zöld arccal.
Majd újra a két fiú kúszott be a képernyőre.
-És most nézzük meg, hogy áll Félix a Nagy Szobaalakítással! -olvasta Dem.
Most az én szobámat láttam. Vagyis ami volt. Most a falak feketére voltak festve és láncok lógtak le róla. Az egyik falon több félmeztelen pasiról voltak képek felragasztva.
-Mint látjátok nagyon jól haladunk. Most tesszük be a péniszre hasonlító törölköző tartót. Higyjétek el, készen leszünk. -mondta Félix egy sárga védő sapkában, miközben a hüvelykujját felmutatta.
-Köszönjük Félix. -mosolygott a képbe Alec.
-És önöknek is a figyelmet ne feledjék egy hét múlva ugyanitt addig is várják a Tények! Tényleg?-et! Jó estét! -búcsúzott el Demetri.
Majd újra felhangzott az a latin zene és eltűnt a kép. Egy felirat rajzolódott ki mintha vérrel írták volna: VÉGE